Első Novellám

Hali !:)  Még életemben nem írtam eddig egy blogot vagy novellát sem, de mindig is akartam de sose jutottam sztori legelejénél  tovább.:D Szóval itt a legelső novellám..:) kiváncsi vagyok, h tetszik-e:)  xx"-ChristinaTomlinson-"xx

 ******
zene  (KÖTELEZŐ) :333
Jó olvasást!:)

ÖRÖKKÉ emlék


"- Ezt nem hiszem el. 17 éves vagyok. Nem vagyok már olyan kicsit, hogy ne mehessek el egy olyan buliba, ahol minden osztálytársam ott lesz.- Ordítottam majd felrohantam a szobámba.
Idegesen csaptam be az ajtót és terültem el a kényelmet adó ágyamon.
Persze nekem semmit sem lehet. Úgy kezelnek mintha egy ovodás lennék.Még azzal a tudattal sem engednek, hogy Louis-sal megyek. Hisz ismerik. 7 éves korom óta a legjobb barátom. Tisztában vannak vele, hogy úgy vigyázna rám mint a szeme fényére. De ha nem, hát nem. Úgy tünik nem ismernek annyira, hogy tudják én mindig elérem amit akarok. Ha nem mehetek el, akkor majd kiszökök. A ház kulcsát mindig berakják a szobájukba, miután bezárták azt. De nekem van pótkulcsom, amiröl szintén nem tudnak. 
Írtam egy üzit Boobearnek, hogy 10 helyett 11-re jöjjön. 
**
Miután a szüleim elmentek aludni gyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam egy lila topot kék farmerrel. 'Felkentem' egy kis sminket (szermpillaspirál, szájfény), befújtam magam a kedvenc parfümömmel és leoltva a villanyt, halkan lesétáltam a lépcsön. Gyorsan felhúztam a concerse cípöm és a pótkulcsal kinyitottam a bejárati ajtót. Kilépve az utcára kissé hüvös szellö csapta meg az arcom.  Oda rohantam Louis kocsijához és beültem. Köszönés képpen megöleltem és egy puszit adtam az arcára. 
-Miért kellett késöbb jönnöm?- kérdezte
- Anyukámék nem engedtek el, így  ki kellett szöknöm - feleltem
-Ügyes-
- Tudom, könnyen ment- vágtam rá büszkén mire ö csak elröhögte magát.
Az út további része csendben telt. Nem volt miröl beszélgetni, hisz állandóan együtt vagyunk.
Kb negyed óra múlva egy hatalmas háznál álltunk meg. Bentröl olyan hangos zene szólt, hogy még az utca végéröl is hallani. Belépve a házba megpillantottam az osztálytársaimat. Mindenki itt volt. A suliból is rengetegen jöttek....
Lou-val megittunk egy- egy koktélt majd a tácolók közé sétáltunk.Hatalmas buli volt. Hajnali 4 körül már egyetlen egy józan ember sem volt ebben a hatalmas házban. Éppen inni akartam a következö italomat, mikor üzenetet kaptam. Apámtól jött..
-Ha nem indulsz most azonnal haza, érted megyünk, És annak nem lesz jó vége....-
Nem nagyon foglalkoztam vele, hisz ki hiszi el, hogy most komolyan ide jönne?! chh
Fél öt körül már totál részegek voltunk. És már elégé kimerültek voltunk a sok táncolástól, így gondoltuk haza indulunk. 
Fura érzésem volt.. Nemtudom miért, de féltem... Érezetem valamit..   Megráztam a fejem és elhesegettem a gondolatokat... Beszáltam az anyósülésre Lou mellé és elindultunk..
Az út felét szinte végig röhögtünk. Még a semmin is.. De csak addig volt jó kedvünk míg nem éreztük, hogy valami elöröl belénkcsapódik... Hangos síkirás hagyta el a torkunkat......Isszonyatos fájdalmat éreztem a hasamban, de abban a pillanatban nem érdekelt. Ordalra fordultam.. Ott ült az ablaknak neki dülve. HOLTAN. Ordítani tudtam volna, de a fájdalomtól egy hang sem hagyta el a torkomat... Fájt.... Aztán elöre néztem.. Az elöttünk lévö kocsiba egy férfi és egy nö ült... Villámcsapásként ért a felismerés, hogy az a kocsi a miénk és, hogy kik ülnek benne.. A SZÜLEIM. 
Megbántam..............Megbántam amiért nem hallgattam rájuk.... Nekik volt igazuk, mint mindig........... Ha nem jöttem volna el, akkor most nem lennénk itt..... Én vagyok a hibás....... Könnyek szöktek a szemembe.... Megfogtam Louis kezét.. Utoljáta. Hirtelen minden eszembe jutott.. Az összes emlék... Amik már "ÖRÖKKÉ" azok maradnak.. Úgy ahogy mi is...... Elengettem a kezét, s becsuktam a szemem.. ÖRÖKRE...."
******

Remélem tetszett!:)) Örülnék egy pár komminak..:))))xx
Sorry az ékezetek miatt, nem magyar a gépem szval nem tudok  hosszú ö-t vagy ü-t irnii://
xx"-ChristinaTomlinson-"xx